Kosárfonás
A falusi parasztemberek többsége tudott kosarat fonni, ugyanis téli elfoglaltságuk az volt, hogy megfonták a háztartáshoz szükséges kosarat.
Ilyen kosarak voltak például a halászatban a varsa, a háztáji állatok tartásához szükséges kosár például a tyúkborító kas.
A mezőgazdaságban alkalmazták a silingát vagy más néven gazdasági kosarat és a kukorica górét is úgy fonták meg, de még a pajta kapuit is vesszőfonással készítették.
A mindennapokban tároló edényeket tojásszedő kosarat, krumplitárolót, de más ételek tárolására is használták őket kenyér, gyümölcs, zöldségekhez.
Dulics Margit a kosárfonást 1968-ban tanulta a Lenti Fűzüzemben, férjétől. 1983-tól vállalkozásban készíti a kosarakat, bútorokat, vagy egyéb bármi egyéni elképzelést megvalósít fűzvesszőből. Előre egyeztetett időpontban csoportokat, családokat tud fogadni, egyben ki lehet próbálni a kosárfonást.
Vállalkozása elején még bútorokat is készítettek, mostanra többnyire maradtak a bevásárló- kenyeres- gyümölcsös kosarak, kaspók, tálcák, szennyes tartók.
Kétféle anyaggal dolgozik. Nyersen lehántolt vesszőt kombinálja a hántolatlannal, utóbbival visszatért a hagyományos alapanyaghoz. Ám nem csak ettől hangsúlyosak a munkái, hanem attól is, hogy új fonásmódot is alkalmaz, amely változatosabbá teszi a díszítést.
2015 novemberében Dulics Margit kosárfonó Zalában egyedüliként kapott Gránátalma-díjat az Élő művészet című, 16. Országos Népművészeti kiállításon.
Kapcsolódó képek - Kosárfonás
