Kosárfonás

Kosárfonás

A falusi parasztemberek többsége tudott kosarat fonni, ugyanis téli elfoglaltságuk az volt, hogy megfonták a háztartáshoz szükséges kosarat.

Ilyen kosarak voltak például a halászatban a varsa, a háztáji állatok tartásához szükséges kosár például a tyúkborító kas.

A mezőgazdaságban alkalmazták a silingát vagy más néven gazdasági kosarat és a kukorica górét is úgy fonták meg, de még a pajta kapuit is vesszőfonással készítették.

A mindennapokban tároló edényeket tojásszedő kosarat, krumplitárolót, de más ételek tárolására is használták őket kenyér, gyümölcs, zöldségekhez.

Dulics Margit a kosárfonást 1968-ban tanulta a Lenti Fűzüzemben, férjétől. 1983-tól vállalkozásban készíti a kosarakat, bútorokat, vagy egyéb bármi egyéni elképzelést megvalósít fűzvesszőből. Előre egyeztetett időpontban csoportokat, családokat tud fogadni, egyben ki lehet próbálni a kosárfonást.

Vállalkozása elején még bútorokat is készítettek, mostanra többnyire maradtak a bevásárló- kenyeres- gyümölcsös kosarak, kaspók, tálcák, szennyes tartók.

Kétféle anyaggal dolgozik. Nyersen lehántolt vesszőt kombinálja a hántolatlannal, utóbbival visszatért a hagyományos alapanyaghoz. Ám nem csak ettől hangsúlyosak a munkái, hanem attól is, hogy új fonásmódot is alkalmaz, amely változatosabbá teszi a díszítést.

2015 novemberében Dulics Margit kosárfonó Zalában egyedüliként kapott Gránátalma-díjat az Élő művészet című, 16. Országos Népművészeti kiállításon.

Kapcsolódó képek - Kosárfonás

Ugrás a teljes albumra

Eseménynaptár

2021. június   
HKSzCsPSzV

1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30



Összes esemény

Új galéria

A galéria jelenleg nem tartalmaz képeket.